Idén tizennegyedik alkalommal kerül megrendezésre a Best of Diploma kiállítás a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. A kiállítás célja, hogy a legjobban reprezentálja az egyetemen folyó öt éves képzés végeredményét a különböző szakokon, a diplomavédésekre meghívott szakmai zsűritagok által legjobbaknak vélt műalkotásokon keresztül. 2019-ben a képgrafika specializáción Agafina Anna és Sipos Boglárka munkája érdemelte ki a legjobbnak járó kitüntetést, őket kérdeztük diplomamunkáikról.

Mit láthatunk tőletek a Best of Diploma kiállításon?

Agafina Anna

Munkám lényege egy atmoszféra megteremtése. Nem tudtam kikerülni az orosz származásomat és így ebben ezt az identitást fogalmazom meg. A középpontban egy vörös sarkot (szép sarkot) imitáló bútoregyüttes helyezkedik el, a tetején pedig egy ikon-sarkot idéző kompozíció. Az alatta lévő két szekrény az emlékezés két általam kiragadott típusát fogalmazza meg. Felül egy fiókos, polcos sarokszekrény lóg, ebben az objektív emlékképeim vannak. Alatta egy pódiumon – egy régen széntárolóként funkcionáló - szekrény, amely a szubjektív ¬ emlékképeimet foglalja magába. A pódiumot egy szőnyeg fedi be, ami az otthoni szentély ¬ központi terét határozza meg.
Két oldalt arcok helyezkednek el. Bal oldalon egy önarckép, amit linóleumból metszettem és öregített vászonra nyomtattam. A forma a nyomás és a szimbólumok tautológiáját idézi meg. Jobb oldalon a „hazugságaim” helyezkednek el: négy nagyobb hazugság és hat kisebb hazugság. „Nagyobb hazugságaimba” belevittem híres alkotókat és családom tagjait, a „kisebb hazugságokban” már tárgyakkal hazudok a befogadónak, mindkét esetben helytelen vagy helyes címeket adok meg. A befogadóra bízom: elhiszi-e nekem az adott állítást, vagy inkább utána néz annak hitelessége után. Az utóbbit a szubjektív, alsó szekrény, tartalmából lehet kikövetkeztetni.

Agafina Anna diploma installációja | Fotó: Kazsik Marcell

Sipos Boglárka

A képek funkciójának szerepével, a festészet médiumával és ehhez viszonyítva sokszorosító grafika jelentésével és a devóciós kép és a szentkép hagyományával foglalkoztam.
Francesco del Cossa, észak-itáliai reneszánsz mester Santa Luciát ábrázoló festményéből egy képen belüli kiemelést tettem, amit a fametszet-sokszorosító grafikai- technikájába ültettem át. E részt nem állt szándékomban kisajátítani, ehelyett inkább az ikonográfia és az eredeti fogalmi kör keretein belül megmaradva a jelentések és képi elemek játékával vagy értelmezésével foglalkoztam.
A kiemelést a személynek attribútumával történő azonosíthatósága (és helyettesíthetősége) engedte meg. Jellemző, hogy szentek hiteles ábrázolása nem maradt fenn, így maga az egyéni attribútum, mint képi elem, egyszerre biztosítja a szent azonosíthatóságát, a kép olvashatóságát, és jelzi annak funkcióját.
A képkiemelés alá, a három nyomatot összekötve egy Santa Luciához szóló imát írtam, ezzel utalva a szent kártyák eredeti funkciójára, és kifejezve azt, hogy az ima szerepe textuális vagy verbális úton lényegileg ugyanaz, mint a kép vizuális funkciója. Az ima egy szó, vagy írásbeli közvetítő, a kérő és a szent között, mint ahogyan a kép vizuális közvetítőként értelmezhető.

Sipos Boglárka diplomamunkája | Fotó: Horesnyi Bálint

Az elmúlt évek során relatíve gyakran láthattunk a tradicionális grafikától eltérő műalkotásokat diplomamunkák gyanánt, idén viszont a klasszikus grafikai eljárások kerültek előtérbe általatok. Miért éppen ezeket a technikai megoldásokat választottátok, illetve mennyire volt meghatározó szempont a médium?

Agafina Anna

Ahogyan már említettem, fontos volt számomra az atmoszféra megteremtése. A klasszikus képgrafikai eljárások párhuzamba hozhatók a klasszikusan vett tradícióval –gondolom sokan vélekednek így. Nem akartam csak képeket felszórni a falra. Az alumínium karc és a linóleummetszet, két olyan eljárás, melyekben otthonosan mozgok, mivel egyetemi éveim alatt mindig jelen volt legalább az egyik. A linóleummetszetemet körülbelül egy évig terveztem és metszettem, ez egy lépés volt a számomra, mekkora grafikát tudok megmetszeni nem csak méretben, de részleteiben is. Efféle kihívás volt számomra az alumínium megmetszése is. Körülbelül negyven lemezt metszettem meg és mindegyiket legalább kétszer nyomtattam le.

Agafina Anna diplomamunkájának készítése közben | Fotó: Kazsik Marcell

Sipos Boglárka

Az elmúlt évek diploma kiállításaira valóban jellemző a technikai diverzitás és a különböző médiumok használata, szakoktól függetlenül. Ennek jelentőségét elsősorban abban látom, hogy a jelen művészeti diskurzusa lehetővé teszi ezt, és kevésbé gondolom, hogy ez a jelenség a tradicionális technikáktól való elfordulás tendenciájaként értelmezendő.
Az én esetemben a technika választását maga a téma indokolta. Így a munka technikai részét a jelentést illetően egyenlő értékűnek gondolom a témafelvetéssel.
Munkám technikája a fametszet száldúc metsztet fajtája, mely a nyomódúc harántirányba történő metszését jelöli. A munka részletességét figyelembe véve, ezt a nagyobb pontosság elérése érdekében választottam.
A fametszet európai történetét tekintve, arra reflektálva, szenteket ábrázoló festmények reprodukálására használtam fel a technikát. A sokszorosíthatóság ebben a munkában szintén ehhez köthető, a szentképek reprodukálására, és a reprodukciók sokszorosítására tett utalás a szerepe. A képfeldolgozást a néző képhez való pozíciójának meghatározása érdekében választottam, utalva a kultuszban használt képekhez vagy tárgyakhoz való, meghatározott viszonyunkra.

A diplomamunkátok egy-egy különálló projekt, mely minden eddigitől függetlenül jött létre, vagy esetleg egy korábbi munkátok továbbgondolása a végeredmény?

Agafina Anna

Volt már egy hasonló munkám. Mivel már régebben tudtam, hogy milyen típusú alkotással fogok diplomázni, így korábban már próbáltam kisebb sarkokat berendezni. Az előző év végi kiállításon volt egy kisebb sarok beállításom, ahol több különböző munkámat halmoztam fel. Kaotikus kompozíciót hoztam létre polcokkal, kisebb talált tárgyakkal és az alkotásaimmal. Ezelőtt még sosem installáltam igazán, de mindig ki szerettem volna próbálni, utolsó alkotásom az egyetem falain belül egy jó alkalom volt hozzá.

Agafina Anna - részlet a diplomavédésről | Fotó: Kazsik Marcell

Sipos Boglárka

Az elmúlt évek alatt munkáimban olyan területekkel foglalkoztam, mik leginkább az értelmezéshez, a jelentéshez és ezeknek a változásaihoz tartoznak. Érdeklődésem középpontjában a művészet, és a művészi tevékenység által létrehozott tárgyak, képek funkciója, továbbá a művészet határterületeinek alakulása áll. Munkáimmal egy olyan, önálló viszonyrendszer kiépítésére törekszem, minek elsődleges szempontja az értelmezési lehetőségek feltérképezése. Ez a hozzáállás az, ami meghatározza tevékenységemet, és ennek a gondolkodási folyamatnak az eredményeként jött létre diplomamunkám is.
A munka közvetlen előzményének az ’ EX_VOTO’ sorozatomat tekintem. Ebben a munkafolyamatban a fogadalmi tárgyak létrehozásának jelenségével és értelmezésével foglalkoztam, a különböző korokban és kultuszokban betöltött szerepük - mit sem változó- szempontjából. E két munka kiindulási pontja, az ex voto, és a szentkép-mint szent kártya-, egyaránt a művészet határterületeit képviselik, feldolgozásuk által azonban megváltozik a funkciójuk, és módosul kontextusuk.

Sipos Boglárka - részlet a diplomavédésről | Fotó: Kazsik Marcell

Volt-e az egyetemi pályafutásotok során valamiféle fordulópont, ami megváltozatta a művészi szemléleteteket?

Agafina Anna

Egész egyetemi pályafutásomat „művészi fordulatnak” tartom. Megismertem olyan alkotókat, akik még akaratomon kívül is hatottak rám. Kiállítások, beszélgetések, ezek mind-mind hatással vannak az emberre, így nem tudok egy pontot meghatározni, amely kiemelendő volna.

Agafina Anna - részlet | Fotó: Kazsik Marcell

Sipos Boglárka

Az egyetemi éveim második felében több alkalommal nyertem tanulmányi ösztöndíjat. A legutóbbi tavaly történt, mikor Rómába utazhattam, hogy egy év erejéig ott folytathassam tanulmányaimat. Ami igazán megváltoztatta szemléletemet és felülírta minden addigi gondolkodásomat a művészetről ez az egy évig tartó római időszak volt. Nem kifejezetten az itáliai művészet hatására gondolok itt, hanem inkább arra a több ezer évnek távlatára és ezzel együtt művészetére és kultúrájára, amit Róma városa magában foglal. Arra az egymásra rétegződött gondolathalmazra, és kor rétegekre, melyek akármennyire is távol esnek egymástól időben, térbeli meghatározottságuk okán mégis kommunikációba lépnek egymással. Ebből a párbeszédből aztán újabb és újabb párbeszédek alakulnak, aminek a végeredménye egészen különös, valamiféle idő és kor nélküliség lesz. Ez az, ami meghatározta az elmúlt évek munkáit, és ami meghatározza a jelenlegi munkáimat is.

Sipos Boglárka - részlet | Fotó: Horesnyi Bálint

Az egyetemi tanulmányaid lezárultával mit tervezel a jövőre nézve?

Agafina Anna

Már sok mindent kitaláltam, hogy mit szeretnék csinálni a diploma után. Nem mindent fogok elárulni, mert nem biztos, hogy mindent sikerül majd megvalósítani, vagy úgy alakulnak-e a dolgok, ahogyan elterveztem.
Egy biztos, úgy tervezem, hogy elvégzem az egy éves tanárszakot is ezen az egyetemen. Kitaláltam már az egy évre szóló grafikai sorozatom tervét is; ami pedig talán a legfontosabb számomra, hogy másfajta installációs munkát is csináljak. Diplomamunkámat nem egy lezárásnak tekintem, hanem egy kiindulópontnak az elkövetkezendő munkáimhoz.

Sipos Boglárka

Azt gondolom az egyetemi évek lezárulta a művészi pálya kezdete lehet. A tanulmányimat folytatni szeretném. Ehhez nagy támogatást nyújt szakmai gyakorlatra elnyert pályázatom, aminek segítségével, ősszel visszautazom Rómába, hogy ott folytassam megkezdett tanulmányaimat.


A kiállítás megtekinthető: 
2019. július 3-26-ig
hétfő - péntek: 10:00-18:00
július 3-án és 4-én a felvételi miatt csak délután 14:00-tól látogatható a kiállítás

Helyszín:
MKE Főépület Barcsay Terem (1062 Budapest, Andrássy út 69.)

Az interjút készítette:
Beke Zita