Képgrafikáról

hu | eng

Ugrás a tanszékvezetői köszöntőre
↳ Ugrás a szakirány történetére

 


Tisztelt Látogató!

Kedves Diákok, tisztelt Érdeklődők, kedves Kollégák, tisztelt Művészek, kedves Fiatalok!


Régóta megoldásra váró közös ügyünk a grafikus művészek, mint közösség összefogása. Nagy örömünkre szolgál, hogy hallgatói kezdeményezésnek köszönhetően mára összeálltak a Magyar Képzőművészeti Egyetem Grafika Tanszékének diákjai, hogy – új lehetőségeket is kínálva – elindítsák hosszú útjára a Graphic Arts webes információs bázist.
Valójában ez azt jelenti, hogy egy nap-mint nap használható, jól működő, szakmai „családmodellt” alkottak, amely korunk technikai lehetőségeit kihasználva a lehető legfrissebben és a lehető legsokoldalúbban igyekszik tájékozódni és tájékoztatni az érintetteket és az érdeklődőket egyaránt a grafikus diákok munkáiról, a hazai és nemzetközi grafikus művészeti eseményekről, 
a tradicionális grafika, valamint a kortárs grafika szűkebben és tágabban értelmezett jelenségeiről, interdiszciplináris vonatkozásairól. A művészeti felsőoktatásban a grafikával foglalkozó tanulóknak, a már diplomás pályakezdőknek és kortársaiknak, valamint mindazoknak a számára, akik a szakmájukat komolyan véve szeretnének szándékuk szerint hatással lenni a kortárs művészet alakulására és folyamataira is, fontos és reményeink szerint hasznos segítséget nyújt majd a „graphicarts.hu” weboldal.

↳ Miből is áll ez a segítségnyújtás?

A szerkesztőbizottság reprezentálni kívánja a hallgatói munkákat, továbbá interjúk és tanulmányok közzétételét is lehetővé teszi. A honlap segítségével tájékozódhatnak az érdeklődők aktuális oktatási kérdésekről, szakmai programokról, az egyetemi felvételiről, az Erasmus program lehetőségeiről is. Ezen túlmenően szakmai eseményekről kaphatnak majd híreket és betekintést nyerhetnek egyes szakmai anyagokba, dokumentációkba is.
A tervek szerint az MKE korábban végzett hallgatóinak szakmai életútját is követni kívánjuk, valamint egyetemünkön belül és kívül partnerségre törekszünk más tanszékekkel és intézményekkel, szakmai szervezetekkel is. Ehhez persze az is kell, hogy a honlap tartalmát a gazdag és sokoldalú szakmai életünk eseményeivel, műveink reprodukcióival, hírekkel, pályázatok és kiállítások információival, egyéni szakmai teljesítményeink büszkeségeivel gazdagítsuk, vagyis ezen a fórumon tegyük is közzé mindazt, amit fontosnak tartanak hallgatóink ebben a közösségben megjeleníteni és a nyilvánosság elé tárni.
A közös érdekekért önkéntesen munkálkodó graphicarts.hu csapata várja mindazok közreműködését, akik nyitottsággal, bizalommal, tanácsokkal, új ötletekkel, segítőkészséggel vagy támogató együttműködéssel szívesen állnak mellénk, hogy minél aktívabbak és eredményesebbek lehessünk a grafikus hallgatók és az egész grafikus szakma megismertetése és az elismerésre méltó művek, szakmai teljesítmények bemutatása érdekében.

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani az ötletadóknak és mindazoknak, akik a honlap fejlesztésében és működtetésében munkájukkal, közreműködésükkel hozzájárulnak mindannyiunk szakmai sikeréhez! A hosszú életű és eredményes működésben bízva nagy örömmel támogatom a graphicarts.hu „közösség építését”, és jó szívvel ajánlom az Önök megtisztelő figyelmébe is!

 

Szurcsik József
Munkácsy-díjas képzőművész,
tanszékvezető egyetemi docens,
MKE Grafika Tanszék

 


A Grafika Tanszék története

Az iskola alapításával, 1871-től a festészet és szobrászat mellett grafikai képzés is indult. Ez kezdetben „Fametszészeti (xylographiai) szakosztály” volt és önálló szakként működött. Vezetője Morelli Gusztáv, a technika legkiválóbb hazai mestere volt. Alig tíz év után, 1883-ban azonban a szakosztályt az újonnan alapított Iparművészeti Iskolához csatolták. Ezt követően csak alkalomszerűen, a festőnövendékek által felvehető tárgyként volt rézkarcolás, amelyet Doby Jenő tanított.

↳ Az első aranykor

Több mint húsz éves szünet után, 1906-ban kapott új erőre a grafikai oktatás, amikor az 1906/1907-es tanévtől Olgyai Viktor (1870-1929) vezetésével megindult a grafikai szaktanfolyam. Az első év programjában rézkarc, akvatinta, mezzotinto, algráfia, kőrajz és kromolitográfia szerepelt. Ezzel lehetőség nyílt az iparművészet körébe sorolt, alkalmazott grafikai szakok mellett az autonóm, művészi grafika gyakorlására. A képzés nem volt önálló szak, hanem bármely hallgató számára, szabadon választható szaktanfolyamot jelentett. Mivel a sokszorosító eljárások ismerete hasznos tudásnak bizonyult sok művészhallgató, rajztanár jelölt, továbbképzősök, sőt tanárok is bejártak a kurzusokra. Az itt készült művészi nyomatok már az első évben nagy sikert arattak a Műcsarnok tárlatain. Mivel az algráfia tanítása technikai akadályok miatt nem volt megoldható, 1907-től a magasnyomású eljárásokat is felvették az oktatott tárgyak közé, köztük a „cink magasedzést” és a linómetszést. Az Olgyai Viktor által vezetett szaktanfolyam sokat tett azért, hogy a magyar művészetben egy új grafikusi nemzedék lépjen fel. Működésük középpontjában elsősorban a rézkarc és ahhoz kapcsolódó mélynyomású eljárások álltak. Ettől fogva a Képzőművészeti Főiskola volt a hazai művészi grafika szakmai centruma. Sokat mondó momentum, hogy a Magyar Grafikusok Egyesülete 1908-ben az iskola könyvtárában alakult meg. Az Olgyai-korszakban készült kiváló metszetekből ma is gazdag kollekciót őriz az egyetem Művészeti Gyűjteménye. Olgyai Viktor 1929-ben bekövetkezett halála után a szaktanfolyam vezetését az általa kinevelt „rézkarcoló nemzedék” egyik képviselője, Varga Nándor Lajos (1895-1978) vette át. Varga sokat tett az iskola grafikai gyűjteményének gyarapításáért, számos kiállítást rendezett hallgatói munkáiból és több, a modern magyar sokszorosított grafikát bemutató kötetetet írt (A rézkarc, A rézmetszet, A fametszet, Vonalművészet). Varga Nándor Lajos a második világháború éveiben rektor-helyettesként irányított az intézményt, és a bombázások alatt egyedüli tanárként őrizte az épületet. 1948-ban azonban őt sem kímélték a politikai tisztogatások, és húsz évi tanári szolgálat után elbocsájtották.

↳ Az önálló grafikai képzés megteremtése

A felsőoktatás központi reformja 1949-től a Képzőművészeti Főiskolán a grafikai oktatását is átalakította, sőt a képzési formák közül talán ennek arculata változott a legradikálisabban. Az Iparművészeti Főiskola újonnan kinevezett igazgatójának, Schubert Ernőnek egyik első intézkedése volt, hogy intézményében felszámolta a grafikai képzést (benne az 1948-ben frissen létrehozott, Hincz Gyula által vezetett illusztráció oktatást), és azt áthelyezte a Képzőművészeti Főiskolára. A reformok miatt 1949 őszén fél tucat tanár igazolt át az Iparművészeti Főiskoláról a Képzőművészeti Főiskolára, élükön a Bortnyik Sándorral, aki a Képzőművészeti Főiskola új igazgatójaként a képzés szovjetizálását vezényelte le. Az új tanárok közt ott volt Kádár György, Koffán Károly és Konecsni György, valamennyien az új Grafikai Főtanszak megalapozásában vettek részt. Az újjá szervezett tanszék vezetésével a Szovjetúnióból frissen hazatért Ék Sándort bízta meg az új vezetés.

 A grafikai oktatás új irányának lényege az volt, hogy hangsúlyos helyet kaptak benne az alkalmazott grafikai területek is. Az 1949-es új Szervezeti Szabályzat meghatározása szerint a Falikép és Grafikai Főtanszakon belül három grafikai szakirány működött: plakát, kisgrafika és sokszorosító grafika. A grafika szocialista realista irányú reformjának alapgondolata viszont a grafika kollektív, agitatív ágainak kiemelése volt: ennek szolgálatába állt a hagyományos képgrafika, de még inkább a karikatúra, könyvillusztráció és plakát. Konecsni György az alkalmazott, ún. „propaganda grafika” képzését erősítette, míg Koffán Károly a művészi grafika technikáit oktatta. Kezdetben csak a két éves általános képzés után lehetett grafikusművésznek jelentkezni, 1953-tól már az első, alapozó év után. Emellett a festő szakos növendékeknek lehetősége volt a grafikai technikák megismerésére és gyakorlására. Koffán Károly műhelygyakorlatain számos festő sajátította el a nemes grafikai technikákat, pedagógiai szellemisége, a képzés viszonylagos zártsága és elszigeteltsége pedig módot adott formai kísérletekre is. E műhely biztosította az ötvenes évek végén fellépő, kiváló grafikusi nemzedék kibontakozását. Würtz Ádám, Gross Arnold és Kondor Béla már e szellemiség képviselőiként léptek ki a Főiskoláról. A hivatalos szocreál diktátumán túllépő stiláris kísérleteik fölé Ék Sándor vont védőernyőt, aki személyes politikai elkötelezettségéért cserébe viszonylagos belső autonómiát vívott ki a grafikai tanszéke számára.

1954-ban a sokszorosított grafikai technikákat, könyvillusztrációt és politikai plakát tervezését is magába foglaló Rajzi Főtanszak vezetője Ék Sándor lett, tanárai pedig Kmetty Gyula, Pap Gyula, valamint Raszler Károly, Koffán Károly és Feledy Gyula. Utóbbi krakkói tanulmányait követően csatlakozott a tanári gárdához, azzal a céllal, hogy a litográfia kevéssé alkalmazott technikáját oktassa és terjessze. A másik egység Alkalmazott Grafikai Főtanszak néven kezdte meg működését, s oktatásának körébe tartozott a plakát, reklám és könyvcímlap tervezése. Vezetője Kádár György volt, tanárai pedig Konecsni György és Zelenák Crescentia voltak.

1956 után a tanszék helye megerősödött a Főiskolán. 1958-ban csatlakozott a tanszék munkatársaihoz Rozanits Tibor. A nyugdíjba vonuló Ék Sándortól a tanszék vezetését a hetvenes években Raszler Károly vette át. 1978-ban Kocsis Imrének köszönhetően a szitanyomó műhellyel bővült az oktatott technikai eljárások köre. 1990-től csatalkozott a tanszék mestereihez Baranyai András és Pásztor Gábor. 1991-től Kocsis Imre vezette a tanszék munkáját. 1998-ban a Grafika Tanszéken belül két önálló szakirányként kezdte meg működését a Képgrafika Szakirány és a Tervezőgrafika Szakirány. Utóbbi szakirányt 1985-1991 között Zelenák Crescentia, majd 1992-től Molnár Kálmán vezette. Kocsis Imre tanszékvezetői munkáját 1997-től Somorjai-Kiss Tibor vette át és egészen 2015-ig ő irányította a Grafika Szak munkáját mindkét szakirányon. A Grafikai Tanszék munkáját jelenleg Szurcsik József vezeti, a tervező grafikai szakirányt pedig Felsmann Tamás irányítja.

 

Révész Emese PhD
Művészettörténész, Egyetemi docens
MKE – Művészettörténet tanszék