Idén már ötödszörre került megrendezésre a Székelyföldi Grafikai Biennálé Sepsiszentgyörgyön. Ahogyan az előző években is, a tanszéki sikerek most sem maradtak el: Ács Kinga Noémi az egri Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Intézetének díját, Lehoczki Liza pedig a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ által felajánlott díjat vehette át. Velük beszélgettünk az aktuálisan futó projektjeikről.

ÁCS KINGA NOÉMI

A munkád középpontjában egy tükör áll. Milyen célból helyzeted át a néző fókuszpontját magáról, a grafikáról a nézőre? Hogyan áll kapcsolatban ez az elem a Hunyadi térrel?

A tükör motívum nagyon fontos részét képezi a legtöbb munkámnak, mivel  célom, hogy a befogadó figyelmét felhívjam arra, hogy egy őt érintő témát, problémát feszegetek. Egyszóval önreflexió léphet fel a nézőben.
A Hunyadi térrel való kapcsolódás ott jön létre, hogy ez a metszet egy művésztelepi gyakorlat kapcsán született meg, ahol a feladat egy a helyszínhez kötődő munka készítése volt tetszőleges technikával. A Hunyadi téren található épületekről eszembe jutott,  mennyire hasonlítunk ezekhez az ingatlanokhoz, vagy legalábbis az életünk. Ez azért humoros, mert eleve életterek. Tehát mivel mindannyiunk ,,felépít” egy életet magának gonddal/gondatlansággal, egy mintára vagy egyedien. A ,,lakásainkba” ki-be költöznek emberek, akik vagy karban tartják azt, vagy elhanyagolják, emellett a zajos ,,lakók”  zavarhatják lelki békénket, vagy épp felpezsdíthetik életünket. Nagyon szeretem a geometriai szimbólumok használatát, és mivel a Hunyadi Tér négyögletű alakzatban lett kialakítva pont kapóra jött, mivel pozitív jelentései a fizikai stabilitás, védettség, a negatív pedig a fantáziátlanság, bezártság. Az olvasóra bízom mit olvas ki ebből.

Untitled
Ács Kinga Noémi

Sokat foglalkozol a nőiség kérdésével is, közel áll hozzád a feminizmus?

Nem magával a nőiséggel foglalkozom, hanem inkább női szemszögből közelítem meg a  mindennapi problémákat. Nem beszélhetek a férfiakat érintő gondokról, mivel nem élhetem át, maximum átérezhetem azokat. De akkor megint ott tartunk, hogy mint fiatal nőt, engem hogyan érint. A férfiak és nők mások fizikailag és pszihésen is. Fontos számomra, hogy hiteles legyen az, amit megjelenítek, amivel kapcsolatban kifejezem a mondanivalóm. Úgy érzem, ez  csak akkor lehet valódi, ha részese vagyok, ha átélem, engem is érint. A feminizmus pedig természetesen foglalkoztat, de nem szeretek igazán állást foglalni. Intencióm inkább csak az aktuális dolgokkal kapcsolatban való meglátásaim, benyomásaim megjelenítése.

Több munkádba is teszel egy csavart különböző anyagokkal vagy az installálás módjával, még ha klasszikus technikával dolgozol is. Úgy tűnik szereted újragondolni a hagyományos dolgokat.

Eddig a Tanszék tanmenete szerint kellett tradicionális  technikákat elsajátítani. Ezt kellett ötvöznöm a saját elképzeléseimmel. A kísérletezés és a szokatlan dolgok azok, amelyek feltöltenek energiával egy folyamat során. Ezért szerettem volna valami olyat alkotni ez időszak alatt, hogy egyszerre legyen látványos, újszerű, és formailag is sokatmondó.  Már egy ideje foglalkoztat, hogy tudnám bevonni, részesévé tenni az embereket, vagy interaktívvá tenni munkáimat. Akár közelebb hozni a hagyományos grafikai eljárásokhoz, hiszen kevesen ismerik és értenek hozzá igazán:

,,Ha grafikus akkor biztos, az aki plakátokat tervez, ugye?.....Nem teljesen?.. Akkor te szépen rajzolsz! Vagy festesz?!...ja, hogy metszet, mintha hallottam volna róla...de azért elmagyarázod?”

Így mikor elmentem először elsősként a Pantonba lapot vásárolni, szerelembe estem. Méghozzá a tükröződő felületű kartonokba. A tükör mint motívum megmaradt azóta is, hiszen szimbolikája fontos aspektusa munkáimnak. Emelett az egész kép mozgásba kerül ha valaki közelít felé. Ezután tovább gondolkodtam, hogy mi módon tudnék még több kölcsönhatást létrehozni az alkotás és a befogadó között. Így másodévesként a játék formátum társult az anyaghasználat mellé. De nem csak szórakoztatás, népszerűsítés miatt esett a választás a játékra, mint műfajra, hanem a szimbolikus jelentései miatt is, mint például ,,szerepjáték”, ,,színjáték”, ,,játszadozás az érzésekkel” stb.

Untitled
Ács Kinga Noémi: Why I Avoid The Mirrors

Untitled
Ács Kinga Noémi

Nemsokára nyílik egy kiállításod. Mesélsz róla egy kicsit?

Bizony, november 8-án 19 órakor nyílik meg az első egyéni kiállításom AFFECTIO címmel a TELEPEN, melynek kurátora Grisztel Eliza, másodéves képzőművészet-elmélet szakos hallgató. Lizi nyáron keresett meg, hogy szeretne  velem együttműködni, aminek nagyon örültem, és azóta is jól kialakult összhang jellemzi a közös munkánkat. A kiállítás középpontjában két olyan kimeríthetetlen kérdéskört feszegetek mint a nőknek a külvilággal való kapcsolata( főleg gesztus rendszerek), és önmagukról alkotott képe.  Nagyon fontos, hogy a másik nagy vezető szál az internet hatásainak hangsúlyozása. Az életünket lassan leginkább ott éljük. Ami azért probléma, mert színültig van olyan leegyszerűsített tudással, sematikus viselkedésformákkal, amelyek frusztrációt építenek ki bennünk. Ilyen abszurd kérdésekre találunk nem megbízható választ, minthogy ,,milyennek kellene lennünk?” és,, hogyan viselkedjünk?” . A legtöbb  projekt interaktív játék formátumban van installálva, amelyeket bátran ki lehet majd próbálni. Tehát gyertek el és játszatok!

A facebook esemény az alábbi linken érhető el: https://www.facebook.com/events/498369480644986/

Untitled
Lehoczki Liza

Untitled
Lehoczki Liza

LEHOCZKI LIZA

A képeiden a címkék, reklámtáblák, feliratok is szerepet kapnak a figurák mellett. Érdekel a reklám, a vizuális kommunikáció és az emberek kapcsolata?

Természetes, hiszen ezek a vizuális behatások sokkal jobban hatnak az életünkre, mint azt elsőre gondolnánk, pláne ha az ember grafikusnak tanul.

Nyilvános mosdó, bevásárlóközpont és kocsma. Miért ezeket a publikus tereket választottad?

Ezek a helyszínek első sorban negatív érzelmeket váltanak ki belőlünk, és ez nagyon fontos volt a koncepciómban. Szeretnék a munkáimmal pozitív érzéseket kiváltani az emberekből és gyakorlatilag pontosan erről szól a “Rózsaszínben minden szebb” sorozatom is. Minden képen felbukkan ugyanaz a nevető kislány aki egyenesen a nézőhöz szól az ő rózsaszín világával, látásmódjával, ezzel bevonva az embereket az ő kis életébe.

Untitled

Untitled
Lehoczki Liza: Rózsaszínben minden szebb

Untitled

Untitled

Fontos elemnek tartod a kislányos báj használatát a mukáidban?

A kislányos báj valahol az egész valómat átszövi, így a munkáimban való felhasználása gyakorlatilag a saját személyem beleéptése, kezdve a színhasználattól, át az alakok ábrázolásán, egészen a tematikáig. 

Miként jutottál el a fekete-fehér ábrázolástól a pasztell színek alkalmazásáig?

Az egyetem előtt főleg tűfilccel készítettem a munkáimat, majd ahogy szép lassan elmerültem a sokszorosító grafikában, valamint egyre jobban elkezdtem törekedni arra, hogy a képek a minden részletében engem tükrözzenek, a “cukorka színek” elengedhetetlenné váltak.

Ács Kinga Noémi:
Instagram

Lehoczki Liza:
Instagram

Székelyföldi Grafikai Biennálé:
WEB

-

Cikk: Czakó Petra & Harmati Kitti Klaudia
Fotó: Kazsik Marcell