A hagyományokhoz híven idén is megrendezésre került a Magyar Képzőművészeti Egyetemen a BEST OF DIPLOMA c. kiállítás, melyen szakonként a diploma bizottságok által a legjobbnak ítélt munkák mutatkozhatnak be. Idén Bocsi Esztert, Metzing Esztert és Mézes Tündét kérdeztük diplomamunkájukról.

Bocsi Eszter

Korábbi munkáidban inkább embereket, önarcképeket ábrázoltál. Hogy jött az építészet, mint téma?

Több olyan hatás is ért az egyetemi évek alatt amelyek ebbe az irányba tereltek. Egy művésztelepi feladat volt a legelső, ahol a megadott téma amire dolgoznunk kellett a "tranzit zóna" volt. Úgy éreztem direkt emberábrázolással nem tudok egy ponton túl többet nyújtani és talán picit megtorpantam. Továbbá voltak konfliktusaim a figuráimból adódóan és bár nem vagyok benne teljesen biztos, de talán ez is arra sarkalt hogy kipróbáljak egy másabb irányt. Az ember által épített környezet, mint valami olyan ami inkább közvetve mesél emberekről és emberi tapasztalatokról, így kerülhetett a képbe. A személyességet még leginkább talán a kollégiumról készült nyomataim őrizték, de ez egy hosszú és összetett kérdés.

Az épületeket különböző oda nem illő dolgokkal egészítetted ki. Meg van az oka, hogy egyes motívumok (fiók, füst) miért oda kerültek ahova?

Hogy mi hova került, annak főként kompozíciós oka van. Törekednem kellett rá hogy valamennyire természetes maradjon a hatás képileg, hogy megmaradjon az a böngészős játék jelleg amikor minél tovább nézi az ember annál több kis apróságot vesz észre. Ebből a szempontból minden oda került ahova a formája "indokolta", hogy finoman egybeolvadjon. Közben persze van hogy a munkafolyamat alatt változik egy-egy szándék és akkor ahhoz kell igazodni. A merészebb darabok így születtek (például a füstös. Bár abban is vannak elrejtettebb dolgok, de az az épület tűnt a legmerevebbnek így ezt mindenképp meg akartam bontani valami nagyon szabad, organikus jellegű formával belülről.)

A diploma projekted az elmúlt évek lezárásnak, vagy inkább valami új vonal kijelölésének tekinted?

Erre nagyon konkrét és rövid válaszom van: mindkettő egyben! Már most vannak új ötleteim, sokat tanultam ebből a munkából. De technikában egyelőre biztos másfelé mozdulok amíg nem lesz lehetőségem újra grafikai műhelyben dolgozni. Ami nem baj, mert frissülni mindig jó és kíváncsi vagyok merre alakul majd ez az egész tovább.

Metzing Eszter

Megszokhattuk tőled a vegyes technika alkalmazását, ám eddig leginkább papír alapon dolgoztál. Mi volt az oka, hogy most váltottál?

Három dolog. Az utóbbi években egyre nagyobb méretekben dolgoztam. Ennek oka, hogy egyre fontosabbá vált számomra a munkafolyamatban létrejövő fizikális kapcsolat is köztem és a munkám között, a belemászás, teljes beletemetkezés. A papír egy limitált méretekkel bíró alaphordozó, amit nagyon szeretek, de ennél a munkámnál külön vágyam volt, hogy sokkal nagyobb legyen, mint én magam, ehhez a papírt nem éreztem alkalmasnak. Ha ránézünk a munkára, képtelenség az egészet egyszerre értelmezni és befogadni, így elkezdjük pásztázni a szemeinkkel. Nekem ez volt a fontos mindig. Az apró részletek közt elveszni. A második ok a hímzés technikájából adódik. Több korábbi képembe is belehímeztem, de a merev és szakadó papírt megmunkálni teljesen más. A hímzés monotonitása az egyik legfontosabb szerepet játszotta a diplomamunkámban és ehhez elhagyhatatlannak éreztem a technika gördülékeny és folyamatos menetét, amihez kellett a lágy vászon. Végezetül pedig az installálás szempontja volt fontos. A munkámat a térbe belógatva képzeltem el kiállítani, egyrészt a körüljárhatósága miatt, mivel a két oldala együtt alkotja a munkámat. Másrészt pedig a vászon könnyed lebegő megjelenését szerettem volna megmutatni.

A diplomamunkád címe Belső Kert, mit jelent számodra a kert, mint motívum?

A munka koncepciójának folyamatos csiszolódása tette a kert fogalmát egy bizonyos értelemben jelentéssel bíró motívummá. A képeimen mindig sok személyes szimbólumot hozok létre és jelenítek meg tudatosan és akaratlanul egyaránt. Itt magát az egész munkát értelmezem egy nagy szimbólumként, amióta elkészültem vele. A kert a természet helye, de valaki birtokolja és gondozza azt, így a kert mindig a gazdájához idomul. Kertünket berendezzük, megtöltjük saját magunk által termesztett és gondozott élőlényekkel, de mellette a vad burjánzó növényzet is bejut erre a helyre, amely lehet ártalmatlan, de lehet kártékony, gaz, amit gyomlálni kell, kordában tartani.

A képeden megjelenik Madácsy István, egyedül a mesterek közül. Miért őt választottad?

A munkafolyamat első másfél hónapja volt az a fázis, amikor az alakokat elhelyeztem egymás mellé rajzolva. Ez egyáltalán nem volt eltervezett, a koncepció fontos része volt az improvizáció, így hagytam, hogy mindig az éppen aktuális gondolataimból induljak ki. Persze így is a megjelenő alakok harmadáról már akkor fixen tudtam, hogy rajta lesznek a képen, mikor még csak tervben volt a munka, ilyen Madácsy István alakja is. Más mesterek megjelenítését is elképzeltem, de a munkafolyamatban állandóan változtak ezek a tervek, sokszor megjelent egy új alak, más meg észrevétlenül lemaradt a képről. Nem választottam őt, egyszerűen így lett.

Mézes Tünde

A munkáidon nagyon érződik, hogy Japánban jártál. Nagy hatással volt rád az ország? Leginkább mi inspirált?

Az utazás egészét inspiratívnak éreztem és már akkor biztos voltam benne, hogy az élményeim valamilyen formában meg fognak jelenni munkáimban. Végig nagyon tetszettek a hétköznapi, utcai jelenségek, logók, táblák és csomagolások. Azt vettem észre, hogy Japánban szívesen vesznek át amerikai, nyugati mintákat, melyeket sajátosan értelmezve használnak fel. A forrás pedig felfedezhető marad. Pont ezért tekintettem úgy ezekre a dolgokra, mintha műtárgynak szánták volna őket. És működött. Úgy éreztem, már csak be kell mutatnom őket valahogyan. Saját asszociációm mentén elindulva, magasművészeti eszközökkel készítettem róluk másolatokat.

A Romance zero projekted a diplomamunkád első darabja, amit láthattunk már a PINCÉben is. Hogyan lett ebből végül több?

A három mű ötlete gyakorlatilag egyszerre született meg. A Romance zero azért készült el elsőnek, mert a Goldilocks Zone című kiállításra pályáztam vele, ahol jelenleg is megtekinthető (Veszprém, Dubniczay-palota, Várgaléria). Úgy kell elképzelni, hogy Japánból visszatérve, szeptemberben kitaláltam őket, majd az egész tanévre szükségem volt a darabok létrehozásához.

Milyen összefüggés van a látszólag egymástól független munkák között?

Közelebbről nézve egy összetett, ellentéteken alapuló szimbolika húzódik a művek mögött. Mindben jelen van a szép és szemét, ipar és művészet, kelet és nyugat, gyors és lassú kettőssége. Egyes munkák kiegészítik, illetve utalnak egymásra. Úgy gondolom, hogy külön-külön is, de koherens egészként is értelmezhetőek a sorozat elemei.

CIKK: Czakó Petra és Harmati Kitti Klaudia