“Elkezdtem személyesebb témákkal foglalkozni, így született meg életem első önarcképe” – interjú Mézes Tündével

Mézes Tünde IV. éves képgrafikus hallgatóval beszélgettünk, aki idén Ludwig ösztöndíjban részesült. Nemrég jött haza Stuttgartból, de máris a PINCE új ajtajának felújításán dolgozik. Munkái eltérnek a szak sokszorosítógrafikai hagyományaitól, kifejezetten egy friss és mai grafikai nyelvezet kialakításán fáradozik. 

 

A munkáid főképp konceptuálisak, sokszor különleges anyagokkal dolgozol, ugyanakkor a nyomhagyás is egy fontos része a műveidnek. Mire törekszel első sorban?

Különleges anyag alatt a mohára és betonra utalhatsz. Volt ilyen is, de nem igazán jellemző. Mindig az ötlethez igazítom a technikát. A sokszorosítógrafikai eljárásokat már kevésbé, vagy mellékesen alkalmazom. Egyedi és számítógépes grafikával, akvarellekkel és egyéb objektekkel foglalkozom, melyekkel térbe, installációs formába is kilépek. Különben az ellentétes minőségeket keresem, ezeket társítom úgy, hogy egy harmadikat hozzanak létre. Arra, hogy nekem már ne kelljen sokat beszélnem, a munkám legyen önmagában értelmezhető. Elvont, absztrakt fogalmakat járok körül, a figurális ábrázolást kerülöm. Főbb témáim többnyire természeti formák, tájak voltak, mostanában számítógépes kódokkal foglalkozom.

 

Az egyetemi éveid alatt csoportosan indítottatok a Képzőn megismert barátaiddal egy kiállító helyiséget Képzős arcok bemutatására: a PINCÉt. Mesélnél róla?

A PINCE igazából az Óbudaiban kialakult társaságból formálódott, később bővült Képzősökkel. Akkor még nem volt konkrét elképzelésünk, inkább egy közösségi teret akartunk létrehozni. Később, ahogy dolgoztunk vele, új értelmet nyert. Most már kiállítások mellett filmvetítéseket és beszélgetéseket is tartunk.

 

 

Mik a terveitek a közeljövőben a PINCÉvel?

Elsősorban a kiállításszervezést igyekszünk magasabb szintre fejleszteni, de fontos az is hogy az közönségünk jól érezze magát. Egyre többen tudnak rólunk, sokan meg is keresnek: beszélgetni, interjúzni. Úgy tűnik tehát, hogy jó irányba haladunk, viszont nem rég kérdésessé vált, hogy tudjuk-e folytatni. Elrozsdásodott az ajtónk és nincs keretünk arra, hogy kicseréltessük. Éppen egy buli szervezésével foglalkozunk, (facebookon CELLARDOOR) hogy az adománybüfé bevételéből meg tudjuk csináltatni. Április 26-án lesz koradélutántól az Epreskertben. Fellép többek között a Csaknekedkislány és a (halál;orgazmus). Mindenkit szeretettel várunk!

 

Most jöttél haza Erasmusról. Hol voltál, milyen élményeid vannak?

Stuttgartban voltam. Nagyon jó tapasztalat volt. Sok embert megismertem, kiállításokon szerepeltem és nagyon élveztem a munkát az ottani emberekkel. Az sokat segített, hogy beszélem a nyelvüket, de számomra kemény munka volt beilleszkedni. Egy jórészt összeszokott osztályba kerültem, de mindenki kedves és befogadó volt. Az Erasmusos társaim ellenben nem, ők mind többen jöttek egy-egy országból és nem foglalkoztak a többiekkel. Én egyedül voltam magyar, de nem bántam, az ott élő emberek érdekeltek. Az egybevont Fine Arts szakon belül Christian Jankowski osztályába kerültem, aki elsősorban performansszal, videóval, fotóval és szobrászattal foglalkozik. Ez számomra egy új világot mutatott meg és sokkal nyitottabbá váltam ezáltal körülbelül mindenre. Valójában pont ezt szerettem volna, ezért mentem el. Most azt tervezem, hogy diploma után még visszamegyek egy évre posztgraduális képzésre, Meisterschülerinnek.

 

Mit csináltál most odakint, milyen munkák születtek?

Elkezdtem személyesebb témákkal foglalkozni, így született meg életem első önarcképe. Hazatérve elnyertem vele a Ludwig ösztöndíjat, így a nyáron Japánba utazom.

 

Jövőbeli interjú javaslatod?

Kármán Daniét szívesen olvasnám!

 

Tünde munkái és a PINCE:

Kazsik Marcell írása